Optimista próbálkozások hona

Jókívánság

Tue, 23 Dec 2008 21:04:46 GMT

Ezúton is szeretnék minden barátomnak és a családtagjaiknak Boldog Ünnepeket kívánni!

Merry Christmas, everyone!

Huddyness

Fri, 28 Nov 2008 23:27:01 GMT

Itt az ideje, hogy legújabb shipemnek is szenteljek egy kis időt, így maszatoltam pár avit a vicc kedvéért. Azért ne nevessetek nagyon hangosan, okés? XD (Már ha egyáltalán érdekel majd valakit, LOL)

Figyelem! AKI HOUSE RAJONGÓ, ÉS MÉG NEM LÁTTA AZ ÖTÖDIK ÉVAD "JOY" C. RÉSZÉT, ANNAK EZ LEHET, HOGY

Ajánló

Wed, 12 Nov 2008 10:23:46 GMT

Na nem, én nem ficet ajánlok, hanem nézegetnivalót. :P

A talin többekkel is beszélgettünk ilyesmikről, azért gondoltam, hogy belinkelem a következőket:

1. SW alapú, de ladyjaida közreműködése rávett, hogy megnézzem - azóta is ezen nevetek: http://community.livejournal.com/kenobi_explains/
Az egyik kedvencem innen: http://community.livejournal.com/kenobi_explains/7221.html#cutid1

2. Szintén SW alapú, de imádnivaló: http://iharthdarth.livejournal.com/
Itt különösen figyelembe ajánlom ezeket:
http://iharthdarth.livejournal.com/1858.html#cutid1

http://iharthdarth.livejournal.com/12579.html#cutid1
http://iharthdarth.livejournal.com/5566.html#cutid1
http://iharthdarth.livejournal.com/5157.html#cutid1
http://iharthdarth.livejournal.com/2867.html#cutid1

3. És végül, ha valaki még nem olvasta volna (meg lennék lepve:)): http://studiosilence.com/

Ennyi. XD

Kezdősor meme

Wed, 12 Nov 2008 09:52:42 GMT

Annyira megtetszett, hogy én is megcsináltam. :)

Szóval:

Elébb fircyca -tól, majd avednay -től:

1. Put your music player on shuffle.
2. Post the first line from the first 15 songs that play, no matter how embarrassing.
3. Strike through the songs when someone guesses both artist and track correctly.
4. For those who are guessing -- looking the lyrics up on a search engine is cheating!
5. If you like the game, post your own.

Némelyik baromira nyilvánvaló, de van köztük nehezebb dió is, azt hiszem. :P Ahol megadtam második sort is, ott az szerintem nehezebb, ezért...

1. Édes évek, hol vagytok ma már...

2. I love to look into your big brown eyes...

3. You think you're in love, like it's a real sure thing...

4. Take a minute girl, come sit down...

5. ~~Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa...~~ Illés: Miért hagytuk, hogy így legyen, megtippelve eniel1 által!

6. We crossed the line, who pushed who over...

7. ~~There's nothing you can do that can't be done...~~ The Beatles: All you need is love, szintén avednay találta ki!

8. ~~Here, I'm going back to Massachusetts...~~ Bee Gees: Massachusetts, megtippelve avednay által!

9. I want a trip inside your head...

10. Games, changes and fears...

11. All alone, staring on, watching her life go by...

12. Get a life, get a grip, get away somewhere, take a trip...

13. Hétfő volt, mikor született...

14. Don't know why I still slept on my side of the bed...

15. Sunrise, sunrise, looks like morning in your eyes...

</lj></lj>

Megerősítés/2

Sat, 08 Nov 2008 21:57:11 GMT

A nagytermet betöltő félhomály sejtelmes árnyékot vetett a táncolókra, elrejtve a tétova mozdulatokat és lopott pillantásokat. A zene halk volt, és lágy ritmusa elringatta a jelenlevőket, mindenki beleolvadt a lassú ütembe, még azok is, akik a falat támasztották, vagy a büféasztalnál igyekeztek felfrissíteni magukat. A tanárok nagy része talált magának elfoglaltságot, hogy ne kelljen a diákokra figyelnie, legalábbis a lassú számok alatt, mert tudták jól, hogy egy Valentin-bál lényege éppen az, hogy a fiatalok kapcsolatokat tudjanak kialakítani, jól érezzék magukat, és ehhez semmi szükségük nem volt szigorú felvigyázókra. Dumbledore az asztalnál beszélgetett McGalagony professzorral, Remus gyanúja szerint pont azért, hogy lekösse a Griffendél néha túl szigorú házvezetőjét, aki valóban komor pillantással méregetett egy-két jobban összeforrott párocskát a parketten.

Remus a hatalmas kétszárnyú ajtó mellett felállított egyik asztalnál ült, és elmélyülten figyelte a párokat, amint alig-alig mozdulva ringatóztak a zenére. Ilyen alkalmak során általában ezt a taktikát követte, megpróbált beolvadni a háttérbe, úgy tenni, mintha jelen se lenne, és ezalatt már csak önmaga szórakoztatására is felmérte a környezetét, észrevette a testek dinamikáját, hogy ki kivel került az este során közelebbi kapcsolatba. Mindig szeretett kívülállóként másokat megfigyelni, és általában meglepően akkurátus következtetéseket vont le a látottakból. Elméje, akár a reflektor vetült rá egy-egy csoportra, rögzítve társai jellegzetes mozdulatait és vonásait.

Miután azonban vagy egy órát eltöltött ebben a passzív helyzetben, kezdte megunni a dolgot, és azt kívánta, bár lehetne fenn a hálóban a puha, flanel pizsamájában, egy tálcányi elcsórt süteménnyel és a kedvenc könyvével. Nagy társaságban szinte mindig elfogta ez az érzés, hogy milyen jó lenne egy kis csönd és nyugalom, de tudta jól azt is, hogy ha megvalósítaná ezt a programot, öt perc után azt kívánná, bár maradt volna a többiekkel, akik nyilván kitűnően szórakoznak, csak ő kuksol egyedül a szoba magányában. Ezek az ellentétes érzések nem könnyítették meg a helyzetét, aztán végül mégis a maradás mellett döntött. Már csak azért is, mert Sirius aligha értékelné, ha barátja se szó, se beszéd nélkül eltűnne.

Sirius. Nem tehetett róla, hogy gondolatai, és tekintete mindig visszakalandozott egy pontra, egy személyre, aki épp a parketten ölelt át egy hatodéves fekete hajú leányzót, akit Remus nem tudott beazonosítani. Siriusnak lételeme volt ez a nyüzsgés, szerette a partikat, a sokaságot, ahol még inkább magára vonhatta társai figyelmét. Életet tudott lehelni bármilyen összejövetelbe, viccei, hangos nevetése, oldott mozdulatai, könnyed magabiztossága vonzotta az embereket, nem csoda, hogy minden egyes táncra akadt volna több partnere is.

A féltékenység apró nyilallásai hasítottak Remus szívébe, ahogy a párt figyelte a terem másik oldalán. Tudta ugyan, hogy Sirius nem akar attól a lánytól semmit, vagy legalábbis remélte, de a látvány akkor sem volt megnyugtató, nem segített eloszlatni a komor, kétkedő hangokat a fejében. Az egész annyira új volt köztük, olyan törékeny, hiszen szavakkal még soha nem kötelezték el magukat egymás mellett, a kapcsolatuk csak haladt előre, láthatólag mindenféle terv vagy elhatározás nélkül, és ez nyugtalansággal töltötte el a fiatal prefektus lelkét. Nem arról van szó, mélázott tovább, míg Sirius felnevetett valamin, amit a partnere súgott neki, hogy életre szóló kinyilatkoztatást várna, nem. De...esetleg egyetlen szó is segítene, ha bármelyikük ki merné mondani.

Felsóhajtott, és továbbsiklott a tekintete a tömeg feje felett, ismerős arcokat keresve. Érintette Peter és Cynnia kettősét, akik a terem szélén próbáltak úgy tenni, mintha táncolnának, holott inkább csak lépegettek néha ütemre, néha nem, és felfedezte az igazi látnivalót: James, arcán olyan kifejezéssel, mintha épp most nyerte volna meg a kviddicsvilágbajnokságot, Lilyt forgatta a parketten. Remus magában egy csepp mosollyal nyugtázta, hogy Lily szemmel láthatólag nem állt se az Imperius, se a furcsa ízű puncs hatása alatt, amivel James (valószínűleg Sirius tanácsára) megkínálta. Jól mutatnak együtt, nyugtázta Remus magában, és folytatta a nesztelen szemlét a terem hosszán, míg az egy sarokban összegyűlt mardekárosokon állapodott meg a szeme. Legtöbbjük éppúgy idegenkedni látszott a tánctól, mint jómaga, bár Malfoyt és Nottot a partnereikkel már előbb felfedezte a párok között, így ez nem volt maradéktalanul igaz a rivális házra. Ekkor megakadt a tekintete egy sötét szempáron, amely ugyanazt figyelte, amit ő maga az előbb: Jamest és Lilyt, akik úgy mozogtak, mintha összeszokott párról lenne szó. A csillogó, éjfekete tekintet egy pillanatra csak úgy árasztotta magából a gyűlöletet és a megvetést, meg még valamit, amit Remus nem tudott határozottan beazonosítani, majd ismét a közöny üressége töltötte el. Remus ajkához emelte a poharát, és hosszút kortyolt a kellemes üdítőből, amit már előbb kinézett magának, hogy elkerülhesse a puncs esetleges mellékhatásait. Elraktározta ezt a különös megfigyelést a többivel együtt, de pillanatnyilag a saját problémái sokkal inkább lekötötték a figyelmét.

A lassú szerelmes számnak csak nem akart vége szakadni, és Remus egyre inkább belefáradt abba, hogy figyelje kedvesét másokkal táncolni. Igaz hogy vagy egy fél órája Sirius elszabadult egy pillanatra, és az italszerzés örve alatt váltottak pár szót, meg egy hosszú pillantást, de ebből csak arra futotta, hogy biztosította Siriust, hogy nem, nem unatkozik, és nem, semmi esetre nem szeretné, ha Sirius szerezne neki táncpartnert.

Ahogy fekete hajú barátját figyelte, egyre komorabb hangulat lett úrrá rajta. Hiába tudta, hogy Sirius hozzá jön, amikor beszélgetni akar, hozzá jön, amikor egy utolsó pillanatban lemásolandó házi dolgozatról van szó, hozzá jön, amikor az a bizonyos csillogás költözik a tekintetébe, mindez valahogy nagyon távolinak tűnt ebben a pillanatban. Mintha egy furcsa lázálomból ébredne, Remus gyomrát egyszerre hideg kétségbeesés szorította össze, akaratlanul is gondolatai előterébe sodorva eddig oly gondosan elnyomott, és háttérbe szorított kétségeit. Hiszen akárhonnan nézzük, nehéz lett volna két, az övékénél is kevésbé összeillő személyiséget találni, legalábbis egy kapcsolatban. Remus inkább érezte, mint tudta, hogy az első érzelemroham után ezek a különbségek súlyos nézeteltérésekhez vezethetnek kettejük között, és nem volt benne biztos, hogy képesek lesznek-e kezelni a helyzetet. Siriusnak valaki olyanra lenne szüksége, aki nem bánja, ha éjjel háromkor azzal rángatják ki az ágyából, hogy azonnal indulnak motorozni("Mégis mivel, Sirius?")/kaját szerezni/inni/mardekárosokat rózsaszín festékkel leönteni(megtörtént), a lista végtelen, gondolta Remus.

Hirtelen mélységes fásultság vett rajta erőt, és úgy érezte, az ágya szinte hallhatóan hívogatja. Ráadásul így megszabadulna a kínzó látványtól, amit Sirius és az akárhányadik táncpartnere jelentett. Letette a félig üres poharat, és a félhomály takarásában egy-két eltévelyedett pár között lavírozva kislisszant az ajtón. Ahogy a Griffendél hálótermek felé haladt, egyáltalán nem emelte a kedélyét a sötét sarkokban merészen összebújó, viháncoló diákok sora, akikkel egy ilyen bál után a társalgó, és a folyosók zöme megtelik. Remus nem tudta elfojtani magában az érzést, hogy neki is épp valami ilyesmit kellene csinálnia Siriussal, még ha némileg privátabb körülmények között is. De Sirius remekül szórakozott a nagyteremben, és Remus feleslegesnek és szürkének érezte magát, ahogy fáradtan felmászott a körlépcsőn, majd becsapta maga mögött az ajtót, és egy halk nyögéssel az ágyára omlott.

Pár percig így hevert, halk zenefoszlányok szűrődtek be tudatába, belefúrta az arcát a párnájába, és megpróbált nem gondolni semmire. Aztán ráébredt, hogy a talár csatja az a kényelmetlen, szúró jelenlét, ami eddig ott motoszkált az érzékelése szélén, így a hátára gördült, és módszeresen megszabadult az egész kényelmetlen együttestől, leszórva a vackokat a földre. Végképp nem volt hajtogató hangulatban. Nem volt kedve zuhanyozni sem, így előkotorta a takaró alól a pizsamáját, és belebújt a kényelmes, kopott pamut nadrágba és pólóba, majd az ajtótól elfordulva felhúzta a lábait, elvackolódott a hideg paplan alatt, és próbált nem fázni, valamint továbbra sem gondolkodni. Mindkét próbálkozása sikertelen volt.

A kavargó gondolatok viharából lassan átcsúszott az álom világába, észrevétlenül és akaratlanul, amikor a kilincs váratlan csikordulása visszarántotta a hideg valóságba, és Remus olyan hirtelen ült fel, hogy kis híján leesett az ágyáról. A szobában sötét volt, az ajtó felől sem szűrődött be fény, akárki lépett be, azonnal becsukta maga mögött.

- James, te vagy az? - kérdezte Remus halkan.

- Alig hiszem. Amikor utoljára láttam, úgy tűnt, csak valamilyen szeparációs varázslattal lehet majd leválasztani Evansről - érkezett a válasz érdes, suttogó hangon, de Remusnak így sem okozott gondot az azonosítása.

- Sirius! - szakadt ki belőle a név, amit oly sokszor, és sokféleképp mondott ki már.- Aztán félénken hozzátette - Miért hagytad ott a bált?

- Hogy miért hagytam ott? Szerinted mégis miért?! - érkezett a felháborodott válasz, és hirtelen felgyulladt Sirius olvasólámpája, lágy fénnyel árasztva el a szoba feléjük eső végét. - Egyik pillanatban még Priscilla, vagy hogy-a-fenébe-hívják válla felett figyelem, ahogy merőn a poharadba bámulsz, a másikban meg már csak a poharat látom!

Remus lehorgasztotta a fejét, részben valami enyhe bűntudat miatt, részben, mert a hirtelen fény bántotta a szemét. Valahol belül nagyon jó érzéssel töltötte el, hogy Sirius utánajött, de a tudat, hogy most magyarázatot kell majd adnia a viselkedésére, szorongást idézett elő a lelke mélyén. Hogyan is lehetne ezeket a zűrzavaros, logikátlan gondolatokat érthetővé tenni egyáltalán?

- Legalább a szám végét megvárhattad volna! Ha csak egy pillantással jelzed, hogy nem érzed jól magad, észrevétlenül elillanhattunk volna mindketten a következő tánc alatt! - folytatta Sirius fáradt hangon, majd türelmetlenül lehámozta magáról a talárt, és idegesen nekiesett a mellénygomboknak. - De így eltűnni a hátam mögött...várom a magyarázatodat!

Furcsa ingerültség ébredt Remusban a követelőző szavak hallatán, így a válasz élesebbre sikeredett, mint ahogy tervezte.

- Nem is tudtam, hogy minden lépésemről be kell számolnom neked! - nézett fel barátjára, aki már az inggomboknál járt, és egyre türelmetlenebbül tépte le magáról a ruhadarabokat. - Különben is úgy tűnt, nagyszerűen szórakozol azzal a Prunellával, vagy kivel, meg az összes többi hódolóddal!

Alighogy kiejtette a szavakat, belül máris rájött, milyen igazságtalan Siriussal, de a válasz hamarabb érkezett, semhogy időben korrigálhatta volna az elhangzottakat.

- Hát ez nagyszerű! - vágta rá Sirius most már kimondottam mérgesen, és kereszbe fonta a karját. - Szóval én vagyok a hibás, amiért mertem jól érezni magam egy nyavalyás bálon, ami a táncról szól, amennyire tudom! A megállapodásunk szerint veled nem táncolhattam, pedig legszívesebben a pokolba küldtem volna minden viháncoló, affektáló kis libát, aki ma az utamba akadt! De még egy titkos kapcsolatba is csak belefér annyi, hogy szólsz, mielőtt ott hagysz a vadak prédájául!

Remus megint elkapta a pillantását a másikról, főleg, mivel még soha nem látta ilyen csalódottnak, mérgesnek Siriust, legalábbis nem saját magával szemben, úgyhogy bűntudata most félelemmel és szomorúsággal elegyedett.

- Én...- itt elhalt a hangja, nem tudta, hol is kellene kezdenie. Talán először a legnehezebbel, döntötte el. - Sajnálom. Bocsáss meg, hogy így...cserben hagytalak, csak...

- Igen? - biztatta Sirius az ágya széléről, majd előrehajolt, és a térdére támaszkodva figyelte barátja zavaros gesztusait.

- Csak...te annyira oda illőnek tűntél, én meg olyan...kívülállónak, hogy...egyszerűen csak sok volt az egész, érted? - nyögte Remus zavarosan, miközben a takaró szélét gyűrögette.

- Mert én...én ha akarom se találtam volna táncpartnert, na nem mintha szeretnék táncolni, te meg olyan jól kijöttél ott mindenkivel, kézről-kézre adtak, és...felszabadultnak tűntél, mintha valami olyat kaptál volna meg, amit... - itt nyelt egyet, és a hangja suttogássá fakult - ...amit tőlem nem.

- Szóval erről van szó - konstatálta Sirius tompa hangon, bár mintha a kezdeti düh már elszivárgott volna a lényéből, legalábbis Remus így érezte. - Mindig tudtam, hogy valami számomra felfoghatatlan okból nem tartod sokra magadat, de azt hittem, hogy kettőnk között ez nem változtat majd semmin, hogy nem okoz nehézséget.

Felsóhajtott, és egy gyors manőver után Remus mellett kötött ki, aki felhúzta a lábát, hogy helyet adjon Siriusnak, így a betolakodó törökülésben elhelyezkedett a takarón, és összefont karjait társa térdeire fektette.

- Kezdjük mindjárt ezzel a marhasággal, hogy veled senki se táncolt volna - közölte elszánt hangon. - Azt hiszed, hogy azokat a lányokat, akik rajtam keresztül próbáltak üzenni neked a bálon, magam hajtottam fel? Ha csak a legkisebb erőfeszítést tetted volna a dolog érdekében, nem kevés érdeklődőt találhattál volna egy-két tánc erejéig. Jó jó, tudom, hogy utálsz táncolni - folytatta gyorsan, mikor Remus közbe akart szólni -, csak azt akartam mondani, hogy ne engem hibáztass, amiért én találtam partnert, néha többet is, mint kéne!

Kihasználva a társalgásban beállt pillanatnyi szünetet, Remus előhozakodott a legnyomasztóbb, bár még önmagának is irracionálisnak tűnő problémájával.

- Pont ez az! Hogy neked annyi lehetőséged lenne, és nem csak lányokkal! És amikor ma elnéztelek - hadarta, elpirulva Sirius elsötétedő arckifejezésétől - akaratlanul is azon gondolkodtam, hogy...én...annyira nem illek melléd...mert kaphatnál jobbat, bárkit ebben a nyamvadt suliban...

- Remus! Ezt most azonnal hagyd abba! - vágott közbe Sirius komoran, és mintegy mondanivalójának nyomatékosítására megragadta a szőke fiút, és megrázta a térdeinél fogva.

- Még hogy jobbat! Az eszedbe se jutott, hogy én nem akarok jobbat, nem akarok mást, mint te? - kérdezte kutatón Remus szemébe nézve. - Vagy ez az elmúlt két hónap nem bizonyította a választásomat elég kifejezően? Mert ha az előbbieket komolyan gondoltad, akkor tényleg beszélnünk kellene...

- Várj, Sirius, én...én nem éreztem ezt igazán komolyan, csak valahogy az összbenyomás ma este, azt nem bírtam....nem tudom miért, tényleg! - próbált Remus enyhíteni a beszélgetés feszültségén. - Hiszen ha nem engem akarnál, akkor ez az egész véget ért volna már köztünk, tudom jól, az eszemmel felfogtam, hidd el!

- De az, hogy ez egyáltalán felmerült benned, arra utal, hogy még mindig nem bízol eléggé bennünk, én legalábbis ezt szűrtem le - felelte a fekete hajú fiú kétkedőn.

Hirtelen megszorította a fogságba ejtett lábakat, és arcán elszánt, akaratos kifejezés jelent meg, szemeiben pedig az a bizonyos villanás, ami egy ötlet formálódását jelezte.

Felpattant az ágyról, elgondolkodva körbenézett, majd tekintete az ajtó mellett állapodott meg. Visszafordult Remushoz, aki meglepetten, és egy csipetnyi gyanakvással szemlélte az ágy melegéből a váratlan akciót.

- Gyere! - nyújtotta ki a kezét Sirius szinte parancsolóan. - Szeretnék mutatni neked valamit!

Mivel társa habozni látszott, még hozzátette:

- Ha most velem jössz, megbocsátom, hogy ott hagytál abban a rózsaszín szívecskés őrületben!

Megragadta Remus karját, és szinte erőszakosan kihúzta a takaró alól, majd biztos kézzel vezette vonakodó szerelmét a tükörhöz, eléállította, ő maga pedig a háttérbe húzódott, és egyik karját lazán az alacsonyabb fiú derekára vetette, mintegy megelőzendő a menekülést.

Így álltak vagy tíz másodpercig, Remus bámulta a tükörben kettejüket, leginkább Sirius hosszú haját, ahogy az ő vállára omlott, mikor tulajdonosa kíváncsian előredugta a fejét, és Remus vállán pihentette.

- Ööö...Sirius - szólalt meg bizonytalanul egy idő után, egy tétova mozdulattal a saját tükörképe felé legyintve. - Ezt már alighanem láttam...

- Mindjárt gondoltam! - nevetett fel halkan Sirius. - Viszont most valami mást szeretnék mutatni neked...azt, amit én látok a tükörben.

Ekkor egy gyors mozdulattal felcsúsztatta karját Remus mellkasán, gyengéden végigsimítva a kínálkozó felületet, és megállapodott az érzékeny nyak óvatos cirógatásánál.

Remus egész teste megfeszült a váratlan manővertől, és már éppen tiltakozott volna, amikor Sirius, egy gondolatolvasó ügyességével előkapta pálcáját a hátsó zsebéből, ahol - minden figyelmeztetés ellenére - hordta, és egy elsuttogott varázsigével bezárta az ajtót a kellemetlen meglepetéseket elkerülendő. Aztán ledobta a pálcát a földre, és a felszabadult bal karjával szorosan magához préselte Remus testét.

- Elegem van abból, hogy szerinted valaki másra lenne szükségem, aki többet tud nyújtani, úgyhogy most végig fogsz hallgatni, közbeszólás nélkül - mormolta nyomatékosan Remus fülébe. - Hol is kezdjük? Hmmm...igen, csak sorrendben - azzal felnézett, és a tükörben figyelte partnere reakcióját, aki lesütötte a szemét.

- Valahányszor rád nézek, valami furcsa bizsergés lesz úrrá rajtam a puszta pillantásodtól. A meleg csillogás a tekintetedben szinte körülölel, kíváncsian figyelem a színek és a fény játékát, ahogy egészen sötét, vagy világos kékre színűre festik a szemeidet, aztán tovább vándorlok a puha, könnyű hajtincsekig, amik a szemedbe lógnak, mikor lehajtod a fejed írás közben, és csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne könnyedén hátrasimítani őket, érezni a szálakat, ahogy átsiklanak az ujjaim között, érezni a meleget, ami a bőrödből árad, figyelni, amint a makacs mézszínű fürtök visszahullanak a homlokodra.

Sirius hangja egyre simulékonyabb, lágyabb lett az első szavak után, és Remus szinte úgy érezte, mintha kedvese hipnotizálná, mintha a hang egyenesen a tudata mélyére hatolna, megborzongott, és teljesen elernyedve hagyta, hogy Sirius folytassa a megbűvölését. - Majd az izmok rebbenéseit figyelem, ahogy elmosolyodsz, amikor rájössz, hogy téged nézlek a tanár helyett, a szemöldöködet, ahogy épp csak egy picit feljebb emeled, a szádat, ahogy összeszorítod, nehogy elnevesd magad...ott ülök melletted, érzem az illatodat, olyan tiszta, mindig olyan friss, valahogy egy őszi erdő képe merül fel bennem, mikor közelebb hajolok, hogy beszívhassam, aztán a nyakadra siklik a tekintetem, a finom kis szőrszálakra az ádámcsutkádon, ahogy mozognak, amikor elfogódottan nyelsz egyet, az inakra, amik szinte önálló életet élnek a bőröd alatt, ahogy felemeled a fejed... - Sirius ekkor az ujjait a kulcscsontok közti kis mélyedésbe süllyesztette, apró érintéseivel egyre biztosabban sodorva Remust a révület felé.

Ezután a fáradhatatlan ujjak végigsiklottak a szaporán emelkedő-süllyedő mellkason, míg el nem érték a póló alsó szegélyét, ahol Sirius megpihent egy pillanatra, az anyagon keresztül kényeztetve az érzékeny területet. Azután becsúsztatta a kezét a ruha alá, rászorította a tenyerét Remus lapos hasára, kiélvezve a bőr forróságát, és csak utána indult ismét felfelé, útjában magával húzva a könnyű pamutot, ezzel mindkettejüknek feltárva a látványt, ahogy Sirius rátalált a következő célpontjára, és mutatóujja hegyével finoman körülrajzolta a levegő hűvösétől megmerevedő mellbimbót.

-... aztán továbbsiklik a tekintetetem a kezedre, a toll idegesen, tettrekészen táncol az ujjaid között, ahogy várod a következő lejegyeznivalót, és én csak arra tudok gondolni, hogy milyen lágy a bőr a tenyereden, puha és hajlékony, nem tarkítják keményedések a seprűnyéltől, mint az enyémet. És mialatt te bőszen írsz, rögzítve minden fontosat, én felidézem az alkalmakat, amikor ez a kéz hozzám ért...a fürdőben, akkor éjjel, az átjárókban, még emlékszem minden esetre. Remélem, egyszer már nem tudom majd megszámlálni őket. - Remus távolról hallja a duruzsoló hangot, a támadás az érzékei ellen annyira átfogó, hogy saját izgatottsága szinte kiemeli a valóságból, mintha álmodna. Egy pillanatig el is tűnődik, hogy nem álom-e ez az egész, aztán rájön, ha álom, akkor is minél tovább kellene élveznie, így nem gondolkodik tovább. A hang, az érintés, és a látvány hármasa lehengerlő. Addigi félénk, próbálgató, a határokat feszegető együttléteik során mindig behunyta a szemét az extázis sodrában, visszavonult a saját tudata elefántcsont-tornyába, megosztva, mégis kisajátítva az érzést. Most viszont a látvány maga olyan erotikus volt, hogy korábban soha nem tudta volna elképzelni, ő ilyesmiben részt vehet. Csodálatos, részegítő érzés töltötte el, ahogy Sirius csak rá összpontosított, miközben keze apró köröket írt le Remus hasán, át- meg átsiklott az érzékeny vonalon, ami mentén a szőke szálak az ágyékához vezettek. - Amikor pedig már végképp reménytelenül lemaradtam bármiről, amit drága professzoraink belénk nevelni igyekeznek, gondolatban mindig továbbsiklik a tekintetem, emlékekből merítek, ahogy hozzám simulsz, halkan felnevetsz, mikor a hajam végigsúrolja az egész testedet... - itt Sirius hirtelen elhallgat, mielőtt mindketten túl messze sodródnának a valóságtól, és karjaival szorosan átkulcsolja Remus derekát. Pár másodpercig csak szapora lélegzetük hallatszik a beállt csendben.

- Talán vízszintesen kellene folytatnunk, nem gondolod? - incselkedik, mire Remus erőtlenül bólint, egyszerre végtelenül lazának és feszültnek érezve magát. Sirius kibontakozik hátulról, és a csuklóját megragadva az ágy felé húzza.

- Azt akarom, hogy ezentúl, ha elfogna a kételkedés, miszerint én valami mást érdemlek, erre a képre gondolnál. Arra, hogy nekem mindig más vagy, és mégis mindig ugyanaz: átlagos, de a legkülönlegesebb. Most viszont... - zuhantak egymás mellé összegabalyodott végtagokkal a vörös ágytakarón - ...befejezem a leltárt, ha megengeded.

Megerősítés/1

Sat, 08 Nov 2008 21:55:39 GMT

Végül mégis befejeztem ma este (csak negyed oldalnyi hiányzott :P), és elpostolom, bár csupa ideg vagyok a gondolattól, hogy kiadom e kezemből ezt az iromány-félét. Anno, amikor a Valentin-napi kihívás volt itt, arra írtam, csak abbamaradt, de most már nem változtatok rajta. :) Így utólag olvasva nagyon erősen érződik rajta, hogy akkoriban sokat olvastam a SBP-et.*headdesk*

Title: Megerősítés

Pairing: S/R, (J/L, P/OC - ez is mutatja, hogy nem mostanában írtam.:)

Rating: Hümm. *fejvakar* Talán PG-13? Újra kéne olvasnom a kategória beosztást. XD

Genre: románc, szerintem.

Warning: Fluff. Túl romantikus vagyok. :P Vaaaagyis nem túl sok minden történik benne.

Summary: Remus bizonytalan. Sirius megerősíti. :)

Disclaimer: Csak a fejemben az enyémek...ott pedig nem történhet velük semmi rossz, nem?XD

Note: Nem lett bétázva, tehát a helyesírási hibák az enyémek, legalább azok az enyémek! És egy másik R/S ficem oldalhajtása, ezért az utalás a fürdőre meg a két hónapra, valamint Sirius "változására", ami csak annyit takar, hogy mielőtt Remussal összejöttek, Sirius magába zárkózott, legalábbis az én ficemben.

Szavak száma: 4986.

- James Potter, azonnal hagyd el azt a fürdőszobát! - kiabált Sirius az ajtón való dörömbölés szüneteiben. - Hallod? És el a patákkal a hajzselémtől, a te bozontodnak úgyis csak egy kiadós adag sav használna!

Remus az asztalnál ült, és fejcsóválva figyelte a jelenetet, ami már-már klasszikusnak volt mondható. Sirius sokat adott a külső megjelenésre, így néha súlyos félórákra el tudott tűnni a fürdőben, ezzel ingerült toporgásra és kiabálásra késztetve a kívül rekedteket. James - a haját leszámítva - nem foglalkozott sokat a kinézetével, legalábbis addig a jeles pillanatig, amíg rá nem ébredt, hogy életének egyetlen vörös hajú értelme talán értékelné a rendezett ruházatot, és a személyi higiénia egyéb megnyilvánulásait, amelyeket addig kortársaival egyetemben felesleges nyűgnek tartott. Azóta reggelente a Tekergők két szellemi atyja súlyos becsületsértésekkel tűzdelt közelharcot vívott a fürdőszobai elsőségért - és Sirius általában veszített, mint ma is. James ugyanis azonnal felkelt, amint felébredt, és egy tapadókagyló szívósságával ragaszkodott a tükörhöz, ha egyszer eléállt. Sirius ezzel szemben szeretett hosszan lustálkodni (állítása szerint ilyenkor támadtak a legjobb ötletei, pár hónapja főleg azzal kapcsolatban, hogy a kastélynak mely - addig fel nem térképezett - részeit lehetne legjobban hasznosítani romantikus együttlétek alkalmából,) így komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy visszahódítsa a tisztálkodó helyiséget, és annak kapcsolt részeit egy bizonyos zabolázhatatlan hajú kviddicskapitánytól.

Hirtelen kattant a zár, és előbukkant James, önelégültséget és valami furcsa szagot árasztva magából.

- Csak nem egy kutyát hallottam vonyítani az előbb? - kérdezte ártatlanul tágra nyílt szemekkel. - Talán túl messze van a Rengeteg vonzó fáival a reggeli dolgod elvégzéséhez, Tapmancs barátom?

Sirius felhorkant és félresöpörte Jamest, ahogy benyomakodott az evakuált fürdőbe.

- Teljesen felesleges volt bemenned oda, te kérődző! - közölte az ajtóból visszafordulva. - Pont ugyanolyan rémesen nézel ki, mint általában. Kivel is megy Lily a bálba? Nézzük csak... hát persze! Quentin, a Hollóhát prefektusa. Annak a lánynak legalább van ízlése, hogy századszorra is kikosarazott! - vigyorodott el búcsúzásképpen, és becsapta a hőn áhított szentély ajtaját James orra előtt, aki épp rávetette volna magát.

- Egyszer még úgy megátkozom, hogy magam is megbánom! - füstölgött a leforrázott ifjú úgy általában a nagyvilágnak, közelebbről pedig Remusnak és Peternek szánva szavait. Sirius kétségkívül fájó pontra tapintott rá az utolsó mondatával, ami nem lepte meg Remust, hiszen ha felingerelték, Siriusból hamar előtört a Black-természet, és ilyenkor éles nyelvétől komolyabb sérüléseket lehetett szerezni, mint nem lebecsülendő átokismeretétől.

Remus bölcsen úgy döntött, hogy az elhangzott fenyegetés költőinek tekinthető, és nem kommentálta. Elmélyült aprólékossággal fényesítette tovább a cipőjét, nem hiúságból, sokkal inkább azért, mert valami belső megelégedettséggel töltötte el a tudat, hogy a ruházata kifogástalan lesz ezen az éjszakán, még ha nem is feltétlenül a szemkápráztató módon.

Hirtelen felkapta a fejét, és óvatosan beleszimatolt a levegőbe.

- Mi ez a bűz?! - fintorodott el, pillanatnyilag ejtve figyelmének középpontjából a bal cipője orrát.

- Nem is bűz! - háborgott James. - Az új arcszeszem. Az eladónő Roxmortsban állította, hogy úgy vonzza a lányokat, akár a legyeket a légypapír - számolt be bevásárlókirándulásának kétes eredményéről önelégült képpel.

- Kétlem, hogy ez a szag a világon bárkire vonzást gyakorolhatna, kivéve talán a döglegyeket - közölte Remus szenvtelen arccal, bár belülről a nevetés fojtogatta. - Persze te tudod, csak ne gyere közelebb hozzám.

- Nyugi, nem is állt szándékomban, te különc "Egyedül megyek a bálba"! - vágott vissza James, és az utolsó simítások után a türelmesen várakozó Peterhez fordult.

- Menjünk, Elira már vár rám. És a te barátnőd...öö, hogy is hívják?

- Cynnia - szúrta közbe Peter izgatott hangon, majd egy önkéntelen mozdulattal megigazította a nyakkendőjét.

- Akkor lépjünk, még csak az hiányzik, hogy mi érjünk oda később - bólintott James, és pálcáját dísztalárjának egy félreeső zugába csúsztatta. - Mondd meg annak a vesztesnek, ha valaha is kijön persze a fürdőszobából, hogy a nagyteremben találkozunk, valószínűleg valahol az italok közelében.

Remus nem reagált, de James tudta, hogy vette az üzenetet, így lerobogott a lépcsőn, szorosan a nyomában Peterrel, mint általában.

Remus befejezte a cipőpucolást, majd befejező műveletként a nyaka köré kerítette mélybarna dísztalárját, amit már jó előre gondosan lekefélt és átszellőztetett, hiszen csak párszor volt rajta egy évben.

Az ajtó melletti tükörben vizsgálgatta a végeredményt, és összességében véve elégedett volt magával. Na nem mintha az egész neki olyan sokat számítana, de azzal tisztában volt, hogy ki kell majd állnia Sirius tekintetének próbáját is, mielőtt követnék barátaikat a kastély ünnepi díszbe öltözött részeibe.

Ugyan mindössze "nem hivatalosan" mentek együtt a bálba ma este (a héten megállapodtak abban, hogy ha már titok a kapcsolatuk, akkor egyelőre maradjon is az), de Remus remélte, érezte, hogy ettől függetlenül egymáshoz tartoznak, így Siriust nem kis mértékben érdekli majd barátja külseje. Ezért fordított annyi gondot az öltözéke makulátlanságára, ami általában egyáltalán nem volt jellemző rá.

Közben elmerengett az elmúlt hónap eseményein. Szája önkéntelen mosolyra húzódott, ha belegondolt, milyen váratlanul jól mentek a dolgok. Kezdeti aggodalmai, hogy nem fogják tudni működtetni a kapcsolatukat, vagy kiderül a titkuk, és kénytelenek lesznek állandó gúnyolódás és zaklatás céltáblájaként élni az életüket, egyelőre alaptalannak bizonyultak. Sirius ugyan egy cseppet sem komolyodott meg, sőt, most, hogy sikerült beteljesítenie a vágyát, a célt, ami már majd' egy éve kínozta és nyomasztotta, azaz Remus meghódítását, korábbi kirobbanó egyénisége ismét teljes erővel átvette az irányítást, így az életük visszatért a normális kerékvágásba, már amennyire valaha normálisnak volt mondható. Remus néha még így is elgondolkodott az élet iróniáján, hogy pont az ő szerelme volt az az erő, ami Siriust a régi pályájára állította megint, ezzel nem kevés gondot okozva magának Remusnak, már ami prefektusi teendőinek ellátását illette.

A Mardekár - Griffendél állóháború ismét fellángolt, számtalan (néha mindkét félnek) kellemetlen incidenst vonva maga után. Mivel a helyzet már azelőtt elfajult, hogy ők egyáltalán megszülettek volna, Remus hamar belátta, hogy békíteni felesleges, igazat tenni pedig lehetetlen a két tábor között. Leginkább az zavarta, hogy szerelme ezen összecsapások után óhatatlanul mindig képkeretek, vagy ósdi serlegek pucolásával töltötte az estéit. Márpedig ezek az alkalmak nagyon sokat jelentettek volna mindkettejüknek, hiszen napközben egy-egy lopott érintésen kívül többre alig futotta, így a felgyülemlett feszültséget csak esténként tudták levezetni, legtöbbször a könyvtár magányos kis szobájában, Remus önjelölt tanulószentélyében (ami ily módon jóval fontosabb funkciót töltött be, legalábbis Sirius szerint). Néha a titkos alagutak és átjárók sokaságát is igénybe vették, amiket a négy tekergő együtt fedezett fel, és James soha nem kérdezett rá, hogy hova tűntek el a láthatatlanná tevő köpennyel együtt. Ebben nem kis része lehetett valami furcsa bűntudatnak is, hiszen ő maga nem nagyon tartott velük az elmúlt pár hónapban a sűrű kviddicsedzések, és a lankadatlan cserkelés miatt, amivel Lily röppályáját próbálta keresztezni. Peter is elvesztette érdeklődését a konyhai kirándulások iránt, főleg mikor ráébredt, hogy neki sikerült az, ami Jamesnek nem: állandó barátnő beszerzése. Estéit ezek után legtöbbször Cynniával töltötte, vagy James kviddicsélményeit vesézték ki egy adag titokban becsempészett vajsör mellett. Remus maradéktalanul hálás volt a két lánynak a figyelemelterelésért, amivel akaratlanul is megkönnyítették a Sirius és közte formálódó kapcsolat megszilárdulását.

Ébren álmodását ekkor a zár kattanása zavarta meg, és felbukkant az az ötödéves, akinek láttán Remus szíve a torkában dobogott minden egyes alkalommal. A látvány ezúttal ráadásul még a szokásosnál is lélegzetelállítóbb volt.

Sirius megállt az ajtóban, egyik karjával hanyagul a félfának támaszkodva, láthatólag erőlködés nélkül véve fel azt a pozíciót, ami leginkább érvényre jutatta sajátos vonzerejét. Remus megbabonázva nézte, és közben egy pillanatra felmerült benne a gondolat, hogy ugyan minek is vesződött a saját ruháinak rendbetételével: Sirius mellett mindenki más elsikkad, ha kinézetről van szó. Pedig tudta, barátja nem törekszik tudatosan erre a különös, vonzó kisugárzásra, ami több, mint a megfelelő ruhadarabok és szabályos vonások egyvelege. Sirius egy szál pólóban, fésületlenül, éjszakába nyúló beszélgetések (és ivászatok) után is árasztotta magából ezt a vonzerőt, így Remus levonta a tanulságot, hogy mindennek több köze lehet a magabiztos, öntudatos, könnyed fellépéshez, ami Siriusnak sajátja volt valószínűleg születésétől fogva.

A látvány most is lehengerlő volt, Sirius megtestesítette a mugli szerelmes regények sztereotíp hősszerelmesét: magas, sötét hajú, jóképű, elbűvölő mosollyal és huncut szempárral. Öltözéke pedig feltette a koronát az egészre: sötétkék, nehéz bársonytalár ezüst szegéssel, egyetlen ezüst kapoccsal összefogva, alatta fekete mellény és nadrág, fehér magasnyakú inggel, legfelül természetesen kigombolva.

- Nos? - kérdezte végül Sirius egy türelmetlen mosoly kíséretében. - Megfelelek így neked?

Remus hirtelenjében azt se tudta, mit válaszoljon, főleg, hogy barátja ne bízza el magát túlságosan. Végül bágyadtan bólintott, pillantását le sem véve az igéző látványról.

Sirius elnevette magát, majd könnyed, szinte táncos léptekkel az asztalhoz ment és féloldalasan felült rá. Pillantását kritikusan futatta végig a tükörnek mostanra már háttal álló társán, aki némileg feszélyezetten vette tudomásul a vizsgálatot, lesütötte a szemét, és zavartan babrált a saját köpenyét összefogó csattal. Mindketten tisztában voltak vele, hogy a mély kávészínű talár egyáltalán nem áll jól Remusnak, egyszerűen azért, mert az egyik pasztellszín nem emeli ki a másikat - és sokszor úgy tűnt, őt csak lágy, meleg színek alkotják.

Sirius vizslató pillantása enyhült abban a pillanatban, mikor Remus az eredményt várva végre a szemébe nézett, meglehetősen bizonytalan arckifejezéssel.

- Nagyszerűen nézel ki - mondta halkan, lehuppant az asztalról és a kezét nyújtotta barátja felé. - Gyere, menjünk végre, már alig várom ezt az egészet! Van nálam egy adag Lángnyelv-whiskey, azt egy óvatlan pillanatban beledöntöm a puncsba, majd meglátod, milyen vidám bál lesz ez!

Remus homloka azonnal ráncba húzódott a terv hallatán, bár Sirius széles mosolya nem arról árulkodott, hogy zavarná a felé irányzott indignálódott pillantás.

- Örülnék, ha az ilyesmit nekem inkább el se mondanád! - szögezte le a szőke prefektus, elhárítva a felé nyújtott kezet - Ha nem tudok róla, nem idegesít, és nem kell tennem semmit. Most viszont - próbált hivatalos hangot megütni - kérem azt az üveget!

Sirius erre incselkedve felemelte mindkét karját a levegőbe, mintha megadná magát.

- Sajnálom, kedves karhatalom, nem emlékszem, hová is rejtettem! Attól tartok, kénytelen leszel megmotozni, ha el akarod kobozni a hangulatjavítót! - fejezte be közömbös arckifejezést mímelve.

- Nyugodtan elhagyhatod az "ártatlan kiskutya" nézést! - horkant fel Remus, keresztbe vonva karjait a mellkasán - Egyrészről úgysem veszem be, másrészről csak azért csinálod az egészet, hogy végigtapogassalak! Átlátok rajtad! - bólintott nyomatékosan.

Sirius ekkor átváltott a "sértett ártatlanság"-ra, nem sok sikerrel, mert csábító mosolya hamar áttört az újabb álcán.

- És ha igen? Mi azzal a baj? Vagy talán...nem is szeretnél megérinteni, Holdsáp? - kérdezte incselkedő hangsúllyal. - Pedig most kellene kihasználnod az időt, a bálon már nem lesz lehetőséged közelebbről is megcsodálni lehengerlően szexi szeretődet!

- Kicsit se vagy beképzelt, ugye tudod? - csóválta a fejét Remus. - Mindegy, ma este egyszerűen figyelmen kívül hagyom inkább a szabálysértést...de emlékezz: ha lebuksz, én nem tudtam róla!

- Természetesen - értett egyet Sirius simulékony hangon. - Indulhatnánk végre? Nem akarok lemaradni Dumbledore nyitóbeszédéről, lefogadom, hogy elintézi majd két szóval az egészet!

Remus elmosolyodott a gondolatra, ő maga is nagyon élvezte igazgatójuk szokatlan elképzeléseit egy formális beszéd tartalmi részéről.

Ahogy leszaladtak a lépcsőn, azon tűnődött, hogyan is végződik majd ez az este.

~~~~~~~~~~~~~

A festős quiz :D

Sun, 26 Oct 2008 13:30:58 GMT

Érdekes kis teszt ez, így én is végigcsináltam.

Az eredmény némiképp megdöbbentett. O.O

Soha nem hittem volna, de ez van:

Your result for What Your Taste in Art Says About You Test...

Non-conformist, Visionary, and Independent

10 Abstract, -2 Islamic, -10 Ukiyo-e, 2 Cubist, 6 Impressionist and -26 Renaissance!

Abstract art uses a visual language of form, color and line to create a composition which exists independently of what may appear to others as visual realities. Western had been underpinned by the logic of perspective and an attempt to reproduce an illusion of visible reality. It allowed the progressive thinking artists to show a different side to the world around them. By the end of the 19th century many artists felt a need to create a 'new kind of art' which would encompass the fundamental changes taking place in technology, science and philosophy. Abstract artists created art that was diverse and reflected the social and intellectual turmoil in all areas of Western culture.

People that chose abstract art as their preferred artform tend to be visionsaries. They see things in the world around them and in people that others may miss because they look beyond what is visual only with the eye. They rely on their inner thoughts and feelings in dealing with the world around them instead of on what they are told they should think and feel. They feel freed from the tendancy to be bound by traditional thought and experiences. They look more toward their own ideas and experiences than what they are told by their religious upbringing or from scientific evidence. They tend to like to prove theories themselves instead of relying on the insight or ideas of others. They are not bound by common and mundane, but like to travel and have new experiences. They value intelligence, but they also enjoy a challenge. They can be rather argumentative when they are being forced or feel as if they are being forced to conform.

Take What Your Taste in Art Says About You Test at HelloQuizzy

Itt lehet végigcsinálni:
http://www.helloquizzy.com/tests/what-your-taste-in-art-says-about-you-test

Csórva eniel1 -től. :))

Nagy könyv

Thu, 16 Oct 2008 17:52:32 GMT

Mivel többeknél láttam ezt a jópofa listát, úgy döntöttem, épp itt az ideje, hogy döglött LJ-met valami ilyesmivel élesszem fel

Imádok olvasni, nagy örömmel láttam anno a Nagy Könyv versenyt/műsort, így itt van (eniel1 -en kersztül proserpona -tól csórva:))

1) Vastagítsd meg, amit olvastál!
2) Szedd dőlt betűvel, amit el akarsz olvasni!
3) Húzd alá, amit szeretsz!

4. csak nálam: csillagold meg, amit imádsz! LOL

001. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
002. Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
003. Szabó Magda: Abigél
004. George Orwell:1984
005. Jókai Mór: Az aranyember
006. A. A. Milne: Micimackó *
007. Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
008. J. R. R.Tolkien: A Gyűrűk Ura I-III.
009. J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
010. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
011. Fekete István:Tüskevár*
012. Gabriel García Márquez: Száz év magány
013. Tamási Áron: Ábel a rengetegben
014. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
015. Rideg Sándor: Indul a bakterház
016. J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
017. J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
018. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
019. Fekete István: Vuk*
020. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
021. Erich Kästner: A két Lotti
022. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
023. Victor Hugo: A nyomorultak
024. Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
025. Wass Albert: A funtineli boszorkány
026. J.K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
027. Kertész Imre: Sorstalanság
028. Alexandre Dumas: A három testőr
029. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
030. Henryk Sienkiewicz: Quo vadis
031. Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
032. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
033. Móricz Zsigmond: Árvácska
034. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
035. Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
036. Charlotte Brontë: Jane Eyre
037. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány**
038. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
039. Emily Brontë: Üvöltő szelek
040. Dallos Sándor: A nap szerelmese
041. Stendhal: Vörös és fekete
042. J.D. Salinger: Zabhegyező
043. Kosztolányi Dezső: Édes Anna
044. Joseph Heller: A 22-es csapdája
045. Fekete István: Bogáncs*
046. William Golding: A legyek ura
047. Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó**
048. Dallos Sándor: Aranyecset
049. Eric Knight: Lassie hazatér
050. Karl May: Winnetou
051. Fekete István: Téli berek**
052. Lev Tolsztoj: Háború és béke
053. Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
054. Jane Austen: Büszkeség és balítélet
055. Móra Ferenc: Aranykoporsó
056. Mikszáth Kálmán: A fekete város
057. Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója
058. Örkény István: Tóték
059. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak*
060. Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!
061. Umberto Eco: A rózsa neve
062. Daniel Defoe: Robinson Crusoe
063. Robert Merle: Mesterségem a halál
064. Dan Brown: A Da Vinci-kód
065. John Steinbeck: Édentől keletre
066. Jaroslav Hašek: Švejk
067. Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
068. Wass Albert: Kard és kasza
069. Ken Follett: A katedrális
070. Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
071. Ottlik Géza: Iskola a határon
072. Jókai Mór: Egy magyar nábob
073. Eric Knight: Légy hű magadhoz
074. Németh László: Iszony
075. Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
076. Lev Tolsztoj: Anna Karenina
077. Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
078. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
079. Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
080. Vámos Miklós: Apák könyve
081. Szerb Antal: A Pendragon legenda
082. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
083. Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
084. Robert Merle: Malevil
085. Paulo Coelho: Az alkimista
086. Szabó Magda: Für Elise
087. Szerb Antal: Utas és holdvilág
088. Závada Pál: Jadviga párnája
089. Gárdonyi Géza: Ida regénye
090. Thomas Mann: A varázshegy
091. Szabó Magda: Régimódi történet
092. Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
093. Szabó Magda: Az ajtó
094. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
095. Szepes Mária: A vörös oroszlán
096. Thomas Mann: József és testvérei
097. Jókai Anna: Ne féljetek
098. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
099. Nógrádi Gábor: PetePite
100. Esterházy Péter: Harmonia caelestis

Legelső bejegyzés!/First post ever!(Original, isn't it?)

Tue, 05 Feb 2008 17:46:51 GMT

Helló mindenkinek!

Egyszer mindenbe bele kell vágni, így most eljutottam idáig...miután vagy pár hónapja beregisztráltam, ami azt illeti. Lustaság és leterheltség keverékéből kifolyólag eddig csak úgy "lebegett" a levegőben előttem a cél, hogy ha már létrehoztam egy saját fiókot, akkor esetleg nem ártana írni is bele valamit. Mihelyt rájövök, hogyan is kell kihasználni itt a lehetőségeket, valószínűleg egynémely fanficekek is meg fognak itt jelenni, de ez csak távoli fenyegetés, egyelőre ott még nem tartok!

Hi everyone!

Well, it has come to this at last - posting in my never-before used account. For a first post this is going to be extremely dull, since I have no idea how to post here any fics or other material, but I'll fix it soon (yes, this is a threat! XD). Oh, and just for the note: this account was created mainly to let my good-for-nothing little ficlets air at last, so, anyone who reads this: R/S fics on the way!